Az Alzheimer-kórról

Az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák képezik a XXI. század legjelentősebb egészségi és társadalmi krízisét.
Közegészségügyi és szociális ellátási vészhelyzet előtt állunk, és azonnali intézkedésekkel kell felkészülni a 2050-re várhatóan 115,4 millió embert érintő pusztító Alzheimer-kórra! A kormányoknak lépniük kell!

Jelenleg egyetlen ország sem képes megbirkózni egy ilyen fenyegető méretű válsággal! A kormányok egészségügyi és szociális rendszerei jelenleg nincsenek felkészülve a hatalmas krízis kezelésére, az ellátó rendszert fenyegető roppant támadásra.

A Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága több, mint 10 év óta küzd közösen tagszervezetként a Nemzetközi Alzheimer Társasággal és az Alzheimer Europe-al annak érdekében, hogy tekintsék az Alzheimer-kórt az európai közegészségügy egyik kiemelt kérdésének és kerüljön kidolgozásra egy európai cselekvési terv, valamint, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) biztosítsa az Alzheimer-kór magasabb nemzeti egészségügyi prioritását.

A demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, amely a demencia esetek 70%-át okozza. Az Alzheimer-kór és más demenciák a betegek életvitelének minden aspektusát károsan befolyásolják, csakúgy, mint a környezetük, elsősorban a gondozóik életét. (A legújabb statisztikák szerint a gondozók 40-75%-a  jelentős pszichológiai betegséggel küzd,  és 15-32%-a depresszióval.)

Egy gyakori tévhittel ellentétben, a demencia (szellemi hanyatlás) nem az öregedési folyamat természetes velejárója; ez egy betegség, amely ráadásul pusztító hatással van a beteg egész családjára.

A legújabb adatok szerint jelenleg több mint 35,6 millió áldozata van az Alzheimer-kórnak és a demencia egyéb formáinak. Világszerte évente 4,6 millió új beteget regisztrálnak. 7 másodpercenként azonosítanak egy-egy új esetet. Az előrejelzések szerint 2030-ra megkétszereződik, 2050-re több mint megháromszorozódik a demenciában szenvedő emberek száma. 2030-ra eléri a 65,7 milliót, 2050-re 115,4 millió fölé emelkedhet az Alzheimer-kórban és más demenciában szenvedők száma, ami azt jelenti, hogy a világon minden 85. ember áldozatává válik a betegségnek.

Az Európai Unióban évente 1,4 millió új demencia esetet regisztrálnak. 24 másodpercenként azonosítanak egy-egy új esetet. Európában 7,3 millióra, ebből Magyarországon 160.000-re tehető az Alzheimer-betegek száma, de a betegségben érintett családtagoké - vagyis szülőké, nagyszülőké, testvéreké, unokáké és közvetlen hozzátartozóké a többszöröse -, akiknek életét gyökeresen változtatja meg a betegség.

Az Alzheimer-kór nemcsak a beteg és családja, szűkebb környezete problémája, hanem össztársadalmi probléma gazdaságilag és szociálisan egyaránt.

Az Alzheimer-kór nem válogat és nincsenek társadalmi, gazdasági, etnikai vagy földrajzi határai, így bárki, „áldozata” lehet a gyógyíthatatlan kórnak.

A lista hosszú, csak néhány ,,áldozat'' az ismertebb személyek közül: Kant, Jonathan Swift, Robert Graves, Somerset Maugham, Stendhal, Iris Murdoch, Terry Platchett, Maurice Ravel, Frank Sinatra, Helmut Zacharias, Thomas Dorsey, Perry Como, Charlton Heston, Charles Bronson, Annie Giardot, James Doohan, Edmund O'Brien, Arthur O’Connell, Norman Rockwell, Rita Hayworth, Geraldine Fitzgerald, William Hanna, Peter Falk, Sugar Ray Robinson, Leónidas da Silva, Winston Churchill, Henry Ford, Cyrus Vance, Adolfo Suárez, Ronald Reagan, Margaret Thachter.
 

Az Alzheimer-kór magyar "áldozatai" között is ugyanúgy megtalálható a tudós, a kutató, az orvos, a filozófus, a szociológus, az író, a színész, a színigazgató, a diplomata, a mérnök, az építész, a tanár, a nagyvállalati igazgató, a Nóbel-díjas Harsányi János professzor, Mészöly Miklós az író és a világhírű "magyar legenda", Puskás Ferenc is.

Demencia: orvosi szaknyelven így mondják a feledékenységet, az emlékezetzavart. A demencia a szellemi funkciók olyan mértékű romlása, amely már a mindennapi élet normális tevékenységeit is érinti. Romlik a gondolkodás, a felismerés, az emlékezés, a figyelem, a tanulás, a beszéd, az írás, a megítélés, az önellátás, a körülményeknek megfelelő viselkedés, az érzelmek kontrollálása, a mozgás, valamint károsodik a személyiség, végül minden egyéb szellemi funkció lassú és fokozatos elvesztéséhez vezet. A valóságban e mögött legtöbbször az Alzheimer-kór rejtőzik.
 

Hogyan jelentkezik e betegség?

A betegség lefolyása sokféle lehet, azonban minden esetben a feledékenység fokozódása a betegségre utaló legszembetűnőbb jel. Kezdetben ez a feledékenység csupán apróságokra és jelentéktelen dolgokra terjed ki, végül azonban akár a legközelebbi hozzátartozók vagy a beteg saját tükörképének fel nem ismerésével is járhat. Az Alzheimer-kór első jelei gyakran hosszú időn keresztül észrevétlenek maradnak, vagy csupán maguknak az érintetteknek tűnnek fel. Ennek a következménye az, hogy sokan az öregedés velejárójának tekintik a szellemi leépülésre utaló tüneteket, pedig már ebben a stádiumban is szükséges lenne orvoshoz fordulni, mivel ezek már jelenthetik az Alzheimer-kór kezdetét is. A betegség korai felismerésével és a hazánkban is alkalmazott gyógyszeres terápiák minél előbbi elkezdésével lehetővé válhat a leépülés lassítása, az emberhez méltó élet folytatása.

Miképpen befolyásolja az Alzheimer-kór a családok életét?

Mivel az emlékezés, valamint a tanulási és döntési képesség csökkenése azt eredményezi, hogy az érintettek nem képesek önmagukat ellátni és cselekvéseiket értelmesen irányítani, így az Alzheimer-kórnak mélyreható következményei vannak a betegekre, a családokra, a gondozókra és az egész társadalom nézve is. A hozzátartozók gyakran tapasztalják a tudatlanságot, az előítéletet és a segítőkészség hiányát a környezetükben. A rokonok és a régi ismerősök is lassan elmaradoznak, magukra hagyva a beteget és gondozóját is.

A legnagyobb problémát mégis az érzelmi megterhelés jelenti számukra. Jóllehet, a betegeik továbbra is élnek és hosszabb időn keresztül szeretetre méltóak maradnak, mégis az élettárs elveszti párját és a gyermek a szülőjét. Gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók kétségbeesnek, amikor a beteg már őket sem ismeri meg, vagy elfelejti a nevüket is. De még ekkor is észrevehető és érezhető magatartásukból, hogy milyen fontos számukra, ha egy hozzájuk közel álló személy gondoskodik róluk mindennap.

A mi filozófiánk az, hogy a leghumánusabb megoldás, ha a beteg a lehető legtovább maradhat megszokott környezetében, ott, ahol szokásrendszere segíti mindennapi életében és ott, ahol a legtöbb emberi kapcsolatot tudja fenntartani.

Megnyugvással konstatáljuk, hogy az általunk ismert betegek nagy részét saját otthonukban, elsősorban a velük egy háztartásban élő hozzátartozók, a házastárs, a gyermekek, más rokonok vagy esetleg ismerősök gondozzák - amíg idegileg, fizikailag és anyagilag képesek - és csupán kis részük kerül ápolási otthonba.

A hozzátartozóknál jelentkező depresszió és egyéb lelki zavarok

A gondozást és az ápolást ellátó emberek a testi-lelki teljesítő és teherbíró képességük, valamint anyagi tűrőképességük határán vagy már azon is túl végzik napi 24 órás munkájukat. Nem minden esetben veszik komolyan a túlterheltség veszélyét és az ezzel járó tüneteket. Esetükben gyakran lépnek fel pszichikai és pszichoszomatikus zavarok, mint pl. depresszió vagy fejfájás, valamint gyomor és bélpanaszok, amelyeket persze hosszú időn át eltitkolnak. Hiszen megválaszolhatatlannak és megoldhatatlannak tűnő kérdés marad számukra, hogy mi lesz a párommal, az édesanyámmal, az édesapámmal, ha én is megbetegszem?